Zalai tájegységek dalai dudára

- A történelmi Zala vármegye néprajzi tájegységeinek - úgymint a Balaton-felvidék és egyéb, a Bakonyhoz tartozó falvak, Kemenesalja, Göcsej, Hetés, Komár-vidék, Kanizsa környéke, stb. - dudára alkalmas, vagy arra adaptált dalainak gyűjteménye.

Hogy mért láttam neki e projektnek?

Egyfelől gyakorló dudásként nem fogadtam el azt a tényt, hogy a szomszédos Somogyban oly sok emléke van a régi stílusú zenei ízlésnek, az ilyen szerkezetű daloknak, így a dudazenének is, miközben Zalában állítólag csak polgári, vagy polgáriasodott hagyományt találunk, vagy konkrétan ahelyett a hagyományvesztés jelenségével állunk szemben, melyben a polgáosodás teljesen átvette a hagyomány körébe tartozó funkciókat. Izgatott a gondolat, hogy Zalában is nyomának kellett lennie az archaikus népzenei rétegnek is a felgyűjtött énekes dalok körében, ha már dudás népzenei gyűjtés nincs valaha itt élt dudásról.

Másfelől lokálpatriotaként és mások ilyen jellegű attitűdjének kielégítése céljából kezdtem neki ennek a munkának. Igaz ugyan, hogy a vármegyehatárok nem jelentenek néprajzi határokat, mégis létezik egy olyan (szerintem értelmiségi) törekvés, amely a néprajzi, népzenei, néptáncos közművelődési mozgalmakból - pl. a táncházmozgalomból - mellőzött, kevésbé ismert / kedvelt / elismert / becsült Zala népdalkincsének, népzenéjének, népi táncainak az ismertebbé tételét, promotálását tűzi ki céljául.

Zala elég korán polgárosult, már jóval az olajtermelés beindulásának a kezdete előtt, ezért más tájegységekhez képest talán kevesebb archaikus néprajzi jelenség - népdal, néptánc, stb. - volt tettenérhető a gyűjtők számára. Ily módon a rendelkezésre álló adatokból valószínűleg nem lehet tudományos hitelességgel olyan következtetéseket levonni, amelyek meghatároznák a tájék néprajzi (zenetudományi, tánctipológiai) jellegzetességeinek a lokális egyediségét, vagyis talán nem mondhatjuk semmire sem, hogy az tipikusan zalai lenne (és máshol nem lenne meg, vagy észrevehetően különbözik szomszédos tájékoknak a párhuzamos jellegzetességeitől). Vagyis kevés az adat a "tipikus zalaiság"-ok meghatározására. Már csak azért sem lehetséges ez, mivel, ahogy írtam, a vármegyehatárok - bár a községek néprajzi besorolásánál az 1919-es vármegyerendszert tünteti fel mind a mai napig a néprajz- (népzene-, néptánc-) tudomány - nem jelentettek néprajzi határokat, Zala megye sem egységes néprajzilag. Még akkor sem, ha a dunántúli, dél-dunántúli és általában a kis-magyarországi tájegységek jellegzetességei között nincs akkora távolság, íly módon egységesebbek azok, mint akár egy erdélyi tájegység két szomszédos faluja. Még így is viszonylag távol esik és viszonylag eltérő hagyományt mutat fel a szlovéniai Muravidéknek a néprajzilag zalai, tehát a Hetéshez tartozó része pl. a tapolcai járás falusi (tánc)hagyományainak (dallamanyagának, stb.) elemeitől. Nagykanizsa környékének, Muraszerdahelynek, Muraszemenyének a folklórja egyértelműen a Dél-Dunántúlhoz sorolható és gyakorlatilag megegyezik a somogyi tájegység folklórjával, míg Zalának az északi részei a nyugat-dunántúli dialektus ízlésvilágát, jellegzetességeit tükrözik, Vas megyén át egészen a Rábaközig és még tovább északabbra.

Ebben a publikációban mégis - legalábbis első körben - a helyi értelmiség zalai büszkeségéből adódó igényeknek és elvárásoknak, az ilyen irányú gyakorlatnak megfelelően a minden zalai tájegységből származó dalokat egyben, ömlesztve teszem közzé.

Persze több kategóriába sorolhatók e dalok: pl. vannak, amiknek a hangterjedelme nem lépi túl a magyar duda skáláját; ezeknél nem kellett adaptáció, vagyis változatás a duda hangsorának megfelelően. Vannak viszont olyan dalok, amiket annak ellenére, hogy túllépik a duda hangterjedelmét, mégis más tájegységeken is az ilyen típusú dalokat, vagy ezeknek a zalai daloknak az ottani változatait játszották dudán, van róla adat, illetve ilyen típusú dalokat szoktak dudálni. Ide sorolhatók a régies zenei réteghez tartozó ugrósok, kanásztáncok (egykori, vagy ehhez jó) dalai, de az újstílusú csárdások is, amiket a dudások már a hagyományos milióben történt hangszerhasználat utolsó, XX. századi időszakában szintén fújtak, a modern igényeket kielégíteni igyekezvén- Ezeknek az eredeti énekelt dallamához kellett változatás, melyeket a dudálás bevett gyakorlatának megfelelően tettem meg. Pl. az alsó "szó"-hang kiváltására természetes, hogy minden revival dudás legtöbbször a "ré" hangot, vagyis a negyedik fokot játssza (a mollos jellegű dallamokról lévén szó) az ugrósok, kanásztáncok esetében. Tehát amellett, hogy én is persze elsősorban a régit, az ősit szerettem volna megtalálni, amit régen a zalai dudások (talán pásztorok...?) repertoárját képezhették, a rendelkezésre álló más tájegységekről (leginkább a Palócföldről) származó adatok alapján az újstílusú népdalokat is megvizsgáltam és megfelelő hanterjedelem és lejátszhatóság esetén bevettem a gyűjteményembe, elképzelve, hogy ha ennek a palóc változatát dudálta valaki és erről a gyűjtésről hangfelvétel van, akkor elméletileg egy zalai dudás is játszhatta volna. Elsődleges szempontom az újstílusú népdalok beválogatásánál elsősorban az volt, hogy az dudán lejátszható legyen változtatások nélkül (legtöbbször egy oktáv hangterjedelmű dór, vagy mixolid dalok ezek tehát), vagy kevés változtatással, melyeket más tájegység dudás adatközlőinek megoldásaival megegyező módon foglaltam kottába és játszottam föl magam mikrofon előtt.

A fentiekből adódik, hogy gyűjteményem nem csak a zenetudományi tipológia szerint szerkezetileg "dudanótának" besorolt dallamokat tartalmazza - ezekből Zalában, ha a vármegye teljes területét nézzük kevés maradt fent -, hanem bármilyen más dallamtípushoz tartozó dalokat is, amik technikailag dudán megvalósíthatók. A hagyományos dudálási gyakorlatnak megfelelően ugyanis a dudás adatközlők (elsősorban pásztorok voltak) játszottak mindenféle szerkezetű népdalt (és nem népdalt); számukra "dudanóta" volt minden, amit dudán játszottak, míg a zenetudományban a dudanóta egy szerkezeti besorolást jelent a tipológiában, tehát egy tudományos fogalom, úgymint a kanásztánc-típus, vagy a sirató-típus, Rákóczi-dallamkör, újstílus, stb.

Mellőztem viszont a tiszta dúr (vagyis a hetedik fokon félhangot tartalmazó) és a természetes moll (eol)-skálájú dallamoknak a gyűjteményembe való bevételét, mert azok bevétele már tkp. minden zalai népdal bevételét jelenthette volna, hiszen bevett technikai megoldásokkal - oktávtörés, a félhang mellőzése, vagy közeli hanggal való cseréje és a bolhalyuk használatával annak megvalósítása - tkp. bármit le lehetne játszani dudán több-kevesebb felismerhetőséggel, de pl. újstílusú katonanótákat nem játszottak dudán: azok későbbi keletkezésűek abból a korból, amikor a dudán való muzsikálás időszaka leáldozóban volt és más alkalmakkor, más miliőben is énekelték ezeket, mint amelyekben egy dudás megfordulhatott. Valamennyire szerettem volna mégis dudás jellegű gyűjteményt létrehozni, más tájegységek dudás adatai alapján olyan dalokat bevenni a gyűjteménybe, amilyeneket elméletileg egy elképzelt "prototipikus" zalai dudás is játszhatott (volna).

Bár a bolhalyuk használatával természetes moll, vagyis eol hangsor is képezhető a dudán, mégis, ezeket az alaphanghoz képest kisszext hangot tartalmazó mollos népdalokat nem tekintem tágabb értelembe vett "dudanótáknak" sem, mert meggyőződésem, hogy a magyar dudáknál a bolhalyuk csak későbbi találmány. Korábban, a régebbi időkben a magyaroknak is a többi Kárpát-medencei két-, vagy többsípos sípszárú dudákkal - a szlovákkal, a horvát és szerb dudákkal, a moldvai kétsípos dudasípszárú magyar dudával, a "sip"-pal - megegyező bolhalyuk nélküli dudáik voltak. (Erre utalnak bizonyos somogyi lá-pentatón, vagy ilyen alapú dalok, melyekben a hangugrások megvalósítása nehézkes egy bolhalyukas dudán, míg egy anélkülin játsznyi könnyedség.) Mégis természetes, hogy a táncházmozgalom, ill. a revival népzenei mozgalom saját hagyományainak megfelelően magyar standard dudának kikiálltott palóc típusú bolhalyukas hangszerekre, vagy ezt a típust figyelembevéve gondoztam ki az énekes gyűjtésekből a dudás változatokat, ha az szükséges volt és magam is ilyen dudán játszottam föl őket.

Még nem használtam fel minden, számomra elérhető forrást a Zala vármegye területén létező néprajzi tájegységek dudára jó dallamainak az összegyűjtéséhez, ezért az itt közölt dokumentumot alkalomadtán bővítem ezekkel és az új verziókat itt közlöm.

A kottás gyűjtemény dalainak közlöm majd az eredeti énekes gyűjtéseit is, ha ezek számomra elérhetőek voltak, valamint zenepedagógiai célzattal (pl. azoknak is, akik nem kottából tanulnak népzenét, népi hangszerjátékot) a saját magam által feldudált hangfelvételeket is ezekből, az én technikai megvalósításom bemutatásául, mint egy ajánlást.

Táncházzenészként érthető, hogy a magyar tánctípusoknak megfelelően csoportosítottam a dalokat: a hallgatókon kívül a kanásztánchoz, ugróshoz megfelelő dalokat, a lassú és gyors csárdásokat; bár sajnos a revival táncházmozgalomból, a táncházakból, színpadi koreográfiákból, zenei műsorszámokból kimaradt a duda, a vonóshangszerek divatja miatt, mégis gyakorlati szempontok alapján vezérelve így téve ajánlást, hogy bizonyos táncokhoz milyen dallamok lennének jók dudán a zalai anyagból.

A dokumentumba beemelt kották többféle hangnemben vannak leírva a különböző forrásokban, ezeket sokszor egy az egyben az eredeti forrásból emeltem be a dokumentumba, nem kottáztam le külön A-kezdőhangra, de természetesen azokat mindenki a saját alaphangú dudájára transzponálja (pl. mindent A-ban értelmezzen, ha A-s dudája van). A dallam adatainál feltüntetem a gyűjtés helyét, majd az utána következő monogramm (VJ = Vajda József) a gyűjtő nevét hivatott jelölni. Az ezt követő szám a forrásmunkában az oldalszámot, vagy a dalok számát jelzi.

A jelenlegi verziójú (1.1.) teljes dokumentumok elérhetők itt:

Az adaptált, tehát nem az eredeti hangsort, hanem a dudásított változattal bíró dalokat pirossal szedem; ha énekelni (is) szeretnénk megtanulni e dalokat, semmiképpen sem a dokumentumban közölt adaptált dudás kottát, vagy a dudás feljátszást vegyük alapul, hanem az eredeti énekes gyűjtést!

1. hallgatók (.pdf)

    Ehhez a dudás feljátszások:

-  Hallottátok ennek hírét? Vajda József gy. Nova, 1954. (mp3) 

- Iszom, iszom, addig iszom (Nova) VJ 164 (mp3)

- Szépen muzsikálnak, szépen verbuválnak (Zalavég-Mikosdpuszta) VJ 1973 (mp3)

2. ivónóták (.pdf)

3. kanásztánc, vagy ugrós ritmusú dalok (.pdf)

4. csárdások (.pdf)

• Kezdőlap
• Bemutatkozás
• Képek
• Hangfelvételek
• Videók
• Dokumentumok
  • Zalai tájegységek dalai dudára
• Elérhetőség