Bemutatkozás
Kovács Péter vagyok, magyar dudás, vagyis a magyar duda megszólaltatója. Magyar népzenét játszok "A"- hangolású szájfújós, valamint "G"-hangolású fújtatós hangszeremen, de a hangszer lehetőséget ad középkori zene (régizene, reneszánsz zene) előadására is és a Kárpát-medencei együttélésből kifolyólag szlovák és horvát népzenei anyagok interpretálására is.
Valamikor a teljes magyar nyelvterületen megtalálható volt ez a hangszer, mégis a XX. - XXI. sz.-i népzenei gyűjtések alapján elsősorban azoknak a tájegységeknek a dallamait szólaltatom meg rajta, amikről hangfelvétel van: ez a Felföld (Palócföld és a Matyóvidék) és a Dunántúl (Szigetköz, Somogy).
Másodsorban a népdaltípusok között külön, jellegzetes jellemzőkkel bíró csoportot alkotó ún. "dudanótákról" készült, más hangszeren előadott, vagy énekes gyűjtésekből, ill. azok lejegyzéséből válogatok; ill. népdaltípustól függetlenül dudán lejátszható dallamokat gyűjtök ki népdalkiadványokból és dolgozom ki dudán való előadásmódra őket. Így kezdtem el szűkebb pátriám, Zala megye (Göcsej és Hetés, stb.) dudán játszható népdalait kigyűjteni, aminek első nyilvános eredménye a 2012-es Táncház-Népzene c. CD-re való nyertes, Ferincz Adrienn népdalénekessel közös pályázatom volt, "Szép Zalában születtem" címmel (a lemezen a 2. track). Ez innen hallgatható meg:
Táncház - Népzene 2012 02 Szép Zalában születtem.mp3 (2,8 MB)
A dudával való megismerkedésem kamaszkoromban, a Magyar Rádió népzenei műsorait hallgatva kezdődött, amikoris megtetszett a hangszer hangja. Be is iratkoztam az Óbudai zeneiskola (akkor még nem önálló) népzenei tagozatára ifj. Csoóri Sándorhoz dudálni tanulni. Ez 1990-ben volt. Akkor Sanyi elkészíítette az első dudámat, amit aztán kb. egy évtizedig megtartottam, de nem tartottam sajnos megfelelően karban, ezért a hangszer - vagy legalábbi a sípjai, a bőre - tönkrement. Ekkor a hangszert eladtam, részben elcseréltem más hangszerre, így a dudálásomban hosszú szünet következett be. Aztán rájöttem, hogy ha az ember egyszer valamit megtanult, azt ne hagyja veszendőbe, hanem gyakorolja, mert azáltal is több az ember. Ettól a felismeréstől kezdve kerestem az alkalmat egy új duda készíttetésére.
A hangszerjátékban, hangszertudásban való fejlődésem során fokozatosan sajátítom el a magyar dudazene jellegzetességeit a különböző tájegységeknek megfelelően. Miután 2010-11-ben (szinte évtizedes kihagyás után) újrakezdtem dudálni; legelőször az "A" alaphangú hangszerem készítőjétől, Végh Andortól tanultam a szennai népzenei táborban a somogyi (berzencei születésű, később csurgói lakos) Jankovics Imre stílusát, dallamait. A somogyi zenén kívül 2012-ben a kétbodonyi dudatáborban a palócföldi dudálás és népdalok világába nyerhettem betekintést, az utolsó - akkor még - élő magyar hagyományos dudás pásztorzenész, Pál István közreműködésével, Lányi György és Bese Botond szakmai irányítása alatt. Ha nyáron, aktív zenész lévén időm engedi, azóta is résztveszek dudás népzenei táborokban.
(A fentebbi kétbodonyi, 2012-es képen balról Pista bácsi látható, a jobb alsó sarokban pedig én.)